A Batman: Arkham Knight után (melyet majdnem végigjátszottam, de a Riddler trófeákat a fene fogja begyűjteni) nehezen szántam rá magam a Divisionra. Kénytelen voltam, hirtelen nem tudtam jobb játékot kitalálni magamnak. Eleinte próbáltam a Bf4-et, de csak 1-2 kört bírtam ki, aztán inkább mindig kiléptem a sok csipa miatt.

Aztán letöltöttem ezt. A játékot megjelenéskor vettem meg egy munkatársam ajánlására, de a coop móka elmaradt, együtt soha nem játszottunk, ezért egyedül toltam csak. Pár napig. Sajnos akkoriban nem jött be, bár a sztori egész jól végig van vezetve, de akkor is: sablonos. Tehát pár nap múlva félretettem, mondván, később folytatom.

Eljött az ideje, kissé félve, szinte utálkozva vettem elő ismét. Ennek oka az lehetett, hogy időközben olvastam a magyar gémer-fórumokat elöntő panaszáradatot, melyek szar játékmenetről, ronda grafikáról, rengeteg csalóról, a DZ baromságáról szóltak.

Nos, azt kell mondanom, félelmeim alaptalanok voltak.

Kezdjük az elejéről. A játék gyönyörű. Istentelenül szép grafikája, gyönyörű effektjei vannak...és ez csak a ps4-es verzió, a PC-s sokkal durvább megfelelő gép esetén. Az időjárás, a napszak folyamatosan változik, van, hogy a havazástól és a ködtől nem látok el 20 métert sem, az ellenfeleket sokkal előbb hallom meg, mint látnám. Ez fordítva is igaz. A város -eltekintve a történtektől- és, az utcán civilek guberálnak, kutyák mászkálnak, néha segítségre szoruló emberek jönnek oda hozzánk. A különféle bandák néha egymással háborúznak, esetleg a járőröző katonákkal. Néha civileket lőnek le, előzetes figyelmeztetés után. Rengeteg épületbe bemehetsz, kifoszthatod, elbújhatsz bennük. Rohadt hangulatos.

A városrész negyedekre van osztva, mindegyik negyedben található egy védett rejtek, ahol felfegyverezheted magad és küldetéseket vehetsz fel. Van egy főbázis is, amit a küldetéseken szerzett pontokból tudsz fejleszteni, ezáltal újabb képzettségeket feloldva, melyek segítenek a további harcokban. A küldetések eleinte változatosak, de idővel szerintem elég ismétlődőek lettek. Vannak továbbá fő-küldetések is, melyek a sztori szempontjából fontosak.

Rengeteg fegyver -pisztoly, karabély, sörétes, mesterlövész, gépfegyver- van a játékban és mindegyik egyedileg átalakítható, fejleszthető. A változatosságra igazán nem lehet panasz.

A főszálat végigküzdve sem nyugodhatunk a babérjainkon, rengeteg mellékküldetés van még és 30-as szintet elérve napi, heti küldetések is előkerülnek, kaphatunk kiemelt célpontokat is. Unatkozni biztosan nem fogok jó ideig. És akkor ott van még a Dark Zone (magyarban: Fekete Zóna).

A DZ a játék PVP része. A sztori szerint Manhattan belső része volt a vírus gócpontja, itt tört ki a járvány először, itt jelentek meg a fosztogatók a legnagyobb létszámban. A rendfenntartó erők egy ideig úsztak az ár ellen, aztán megszületett a döntés: körbefalazták az egészet a 'csába a'la B13. Egy No Go zóna...Itt vannak a legdurvább AI ellenfelek, a legjobb droppok és itt bizony már van PVP is, lehet lőni a többi ügynökre. A megszerzett javakat helikopterrel kell kimenekíteni, azok egy fertőtlenítés után kerülhetnek csak hozzánk.

A játékosok lőhetnek egymásra és sajnos/szerencsére lőnek is. Ad egyfajta varázst a játéknak, ahogy osonsz végig az utcákon teli zsákkal, imádkozva, hogy ne kerülj egy nagyobb csapat látókörébe és nehogy rád akadjon egy vérszomjasabb "társad". Ha lelőnek, bukod a cuccod, ha felakasztod a helire, de levágják róla, bukod a cuccod, piszok izgalmas. Itt jön be a rengeteg síró. Sokan követelik, hogy a játék PVP része legyen elválasztva a PVE részétől. Pedig el van, a DZ-be nem kötelező belépni, csak ha jobb cuccokat akarsz szerezni. Sokan panaszkodnak továbbá a rogue játékosokra (azok, akik megfelelő mennyiséget lőnek bele egy másik ügynökbe, ezzé válnak, a térképen azonnal megjelennek és szabadon lőhetőek). Nekem sem tetszik, utálom, ha hátba lőnek, de ezzel sajnos együtt kell élni, egy valódi apokalipszis alkalmával sem történne másként.

Röviden ennyi lenne. A játék nekem nagyon tetszik, mindig van valami újdonság, amit még nem láttam, a DZ meg egy olyan szint, amibe csak alig-alig mertem eddig bele kóstolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.